|
Dióhéjban 1811 október 22-én született Raidingban (Doborján), Magyarországon
1820 Első szólóhangversenye közönség előtt, kilenc éves korában
1822 Carl Czerny zongoraművész és zeneszerző növendéke, találkozik Beethovennel
1824 Első fellépése Párizsban; IV. Györgynek játszik Angliában
1832 Párizsban barátságot köt Chopinnel
1837 Megírja a Paganini-etüdöket; megszületik lánya, Cosima, Marie d’Agoult grófnőtől 1840 A brit szigetekre látogat, Victoria királynőnek játszik
1842 Hangversenykörút Németföldön és Oroszországban; Kapellmeister lesz Weimarban 1845 Viszonya Lola Montezzel 1846 Megkezdi a Magyar rapszódiák komponálását 1847 Viszonya Carolyne Sayn-Wittgenstein hercegnővel 1850 Wagner Lohengrin című operáját vezényeli a bemutatón Weimarban 1853-54 Megírja a h-moll szonátát, a Faust szimfóniát és a Les préludes-öt 1855 I. zongoraversenyének bemutatója; Vándorévek című zongorasorozatán dolgozik 1865 A Vatikánba látogat
1873 Krisztus című oratóriumának bemutatója Weimarban 1875 Kinevezik a Budapesti Zeneakadémia elnökének 1886 Angliába látogat; visszatér Bayreuth-ba, itt éri a halál július 31-én, 74 éves korában
Liszt Ferenc a romantikus művész tökéletes megtestesítője volt: ördögien játszott a zongorán, szenvedélyes zeneműveket komponált, és szerelmi viszonyaival megbotránkoztatta a társadalmat.
Liszt hosszú élete, szédítően eseménydús pályafutása átívelte a XIX. század legnagyobb részét, Beethoven korától a Wagner halálát követő időszakig.
Liszt Ferenc 1811-ben született egy Raiding (Doborján) nevű kisvárosban, ami akkor Magyarországhoz tartozott, ma Ausztria része. Apja, Ádám a közeli Esterházy-birtok alkalmazásában állt (ahol Joseph Haydn is dolgozott). Ferenc hatéves korában kezdett játszani a zongorán, és alig három évvel később már első szólóhangversenyét tartotta. Tanulmányait Bécsben a híres Carl Czernynél folytatta, és az ifjút bemutatták Beethovennek is.
Zenélés külföldön
Liszt tizenhárom éves korában lépett fel először Párizsban, majd Angliába ment IV. Györgynek játszani a windsori kastélyban. Hamarosan mint a legnagyobb zongoristát kezdték bálványozni. Ez éppen arra az időszakra esett, amikor a zongora a legnépszerűbb hangszer lett. Szerelmi viszonyai, főleg Marie d’Agoult grófnővel és Lola Montez ír kalandornővel növelték ismertségét és hozzájárultak varázsához. Ám a harmincas évek elején Liszt kezdett belefáradni ebbe a hektikus és nagyvilági életmódba, így 1842-ben elfogadta a csendes német kisváros, Weimar által kínált szerény zeneigazgatói (Kapellmeister) állást, hogy több időt szentelhessen komoly zeneművek komponálásának, és ahogy az később kiderült, megbarátkozzon számos zeneszerzővel, és segítse őket pályájukon.
Áhítat és botrány
Ebben az időszakban találkozott Liszt a lengyel származású Carolyn Sayn-Wittgenstein hercegnővel is, akivel második hírhedt viszonyát kezdte. A hercegnő mélyen vallásos volt, és felkavarta Liszt ilyen irányú érzelmeit. Együtt látogattak Rómába, és 1865-ben Liszt felvette a katolikus egyház egyik laikus rendjét, és abbé lett. A mély áhítat ellenére a botrány továbbra sem kerülte el. Cosima lánya (Marie d’Agoult grófnőtől) elhagyta férjét, Hans von Bülow karmestert, hogy Wagnerrel élhessen és később hozzámenjen feleségül, aki így Liszt veje lett.
Hangversenyek és fesztiválok
Liszt hatvan éves korára a fiatal Adoniszból deres hajú éltes úrrá változott, ám ugyanolyan aktív maradt, mint korábban. Továbbra is felbukkant Európa-szerte, jótékonysági koncerteken és zenei fesztiválokon játszott, és 1875-ben szülőhazája tiszteletére a Budapesti Zeneakadémia elnöke lett. Nem hanyagolta el a zeneszerzést sem, kései munkái figyelemre méltó elmélyültségről árulkodnak. 1886-ban Liszt Angliába utazott, hogy Victoria királynőnek muzsikáljon. Ez volt az egyik utolsó hivatalos programja. Visszatérve Németországba meglátogatta nemrégiben megözvegyült lányát, Cosima Wagnert Bayreuth-ban, ezt követően egy rövid betegség után elhunyt.
|
|
|
|